Igazi harc
Az élet küzdelem,
Igazi harc, fájdalom, félelem.
Az egész csak gyötrelem.
Az ember próbál kiutat találni,
De bárhogy kutatja, nem leli.
S, van hogy azt kiáltja:
Elég már, elegem van!
Inkább örökké álmodnék,
nyugalomban, békességben.
Vagy inkább szárnyalnék,
repülnék a végtelen kék égen!
Miért nem adjuk akkor fel?
Miért születünk, miért nem halunk épp most meg?
Miért állunk talpra s emeljük föl fejünket?
Mert van miért küzdeni!
Mert igenis megéri!
És minden áldott reggel,
Mikor a nap főnix képében felkel,
Új remény ébred a szívekben.
Hátha ez a nap másfajta.
Talán ma megtörténik a csoda.
Hisz nincs is másunk nekünk,
Csak ez, az életünk.
Ez nagyon jó kis vers, csak egy baj van vele…… RÖVID J Még olvastam volna tovább is, mert nagyon tetszett!
Csak gratulálni tudok!
Carrie:
Jaj, úgy szeretnék én is ilyen szép verseket írni. Nagyon tetszett a versed, és annyira olvastam volna tőled, akár több oldalon keresztül. Néhány rövidke sorban annyi életigazságot beleírtál, és ami külön piros pont: nem a zene irányított, hanem te irányítottad azt.
Gratulálok, nagyon ügyes vagy!
Lea:
Fogalmam sincs, hány éves vagy, de a szavaidban annyi élet van, amit egy bölcs is megirigyelhetne. Jól bántál a szavakkal, úgy fűzted egymáshoz őket, hogy csaknem indulót faragtál ebből a néhány sorból. Gratulálok, nagyon jó lett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése