Egy hétvége a tengeren
Egy verőfényes júniusi napon egy kamaszlány lázban égett. Nagy dolog történt vele életében, Iris Wilderhalver a tizenöt éves lány izgatottan sietett a barátnőjéhez Nashii Danteshez, hogy elmesélje neki a jó hírt. Nashii a nagynénjével élt a szomszédságban. Gyorsan átszaladt az úton, majd megnyomta a csengőt, nem sokkal később a hosszú, fekete hajú barátnője kilépett a házból. Sietve odament a kapuhoz és kinyitotta, amint meglátta a barátnőjét, széles mosoly húzódott az arcán. Iris köszönt neki, mire Nashii visszaköszönt. A fiatalabbik annyira izgatott volt, hogy azt se tudta, hol kezdje az újságolnivalót. A másik intett neki, hogy jöjjön be hozzá. A lány bement a kertbe, majd a másik visszacsukta a barna fakaput. A barnahajú megvárta a tizennyolc évest az ajtóban, és együtt bementek a házba. Iris illedelmesen köszönt a nagynéninek, aki épp a konyhában sürgött-forgott. A lányok utána bementek Nashii szobájába. A vendég lehuppant a vörös fotelbe és felhúzta a térdét, miközben a lányt figyelte, aki kinyitotta az ablakot.
- Jól van Iris, mondhatod, mi az! Hallgatlak! – ült le vele szemben az ágyra.
- Rendben. Ma reggel anyuék nagy meglepetést szántak nekem, mivel a bizonyítványom jó lett, ezért kaptam két jegyet egy hajóútra – mondta izgatottan.
- Ez óriási!– jegyezte meg a fekete hajú.
- Szerinted kit szeretnék magammal vinni? – mosolyodott el sejtelmesen a tizenöt éves.
- Ez komoly? – kérdezte izgatottan az ágyon ülő, mire a másik bólintott. – Juj, de jó! – állt fel, és kezdett el ugrálni az ágyon. – Nem szeretem a hajókat, se a tengert…
- Jaj, ne csináld már, csak egy hétvége.
- Na, nem bánom, csak kibírom valahogy, de rózsaszínt nem erőltetsz rám.
- Nem ígérem neked. Csak gyere el, kérlek!
- Nyaralok Irissel, nyaralok Irissel! Lehetne ennél jobb ez a nyár? – kérdezte, és elkezdett kacagni.
Az édesanyja bement a szobába, hogy mi ennek a nagy örömnek az oka? Amint meglátta a lányokat, hogy fel vannak dobódva, meglepődött.
- Mi ennek a nagy örömnek az oka? – érdeklődött.
- Fara néni, képzeld, Iris szülei adtak neki két jegyet, hogy elmehet egy hajókirándulásra és a másik jegy az enyém – mesélte nagy izgatottsággal.
- Hm, és beleegyeztem, hogy elmehetsz? – kérdezte a nagynénje, mire Nashii befejezte az ugrálást. Iris csalódottan pillantott a barátnője nénikéjére. – Csak vicceltem – jegyezte meg Fara. – Persze, hogy elmehetsz rá, Nashii, ha Wilderhalverék sem bánják.
- Nem, nem bánják. Azt mondta apu, hogy azt hozok magammal, akit csak szeretnék – szólt a lány.
- Nos, akkor ez esetben elmehet Nashii. Csak annyit szeretnék tudni, mikor lesz ez a nyaralás?
- Most pénteken indulunk és vasárnap jövünk – mondta a lány.
- Rendben, addig összekészítjük, ami kell az utazáshoz – mondta, és ott hagyta a lányokat a szobában.
- Hogy-hogy pont rám gondoltál? – tette fel a kérdést Nashii, és elnyúlt az ágyán.
- Mivel a barátnőm vagy, és mert szeretlek.
- De a gimiben is van sok barátnőd, például Mandy, Debora…
- Őket idén ismertem meg, ők a barátnőim valóban, de egy év az semmi a kilenchez képest – mondta.
- Na és Derek? – kérdezte Nashii sejtelmesen.
- Ugyan már, Derek… Ő nem való hozzám. Egy olyan különc fiú, aki beképzelt is. Van benne valami furcsa, valami rémisztő… - jegyezte meg. Valóban furcsa volt ez a srác, és volt benne valami természetfeletti, de Irisnek akkor is tetszett, amit magának sem akart bevallani.
- Én vettem úgy észre, vagy neked tényleg tetszik?
- Dehogy tetszik nekem, nem az esetem – tiltakozott Iris.
- Ahogy gondolod – mondta a lány.
Nashiinak támadt egy ötlete, és elment sétálni a lánnyal a közeli parkba. Mivel meleg volt, így a legtöbb ember ott töltötte a délutánját. Leültek a gyepre a tóhoz, és nézték, amint a hattyúk és a kacsák úszkáltak. A szellő belekapott a két lány hajába. Nashii azelőtt vidám arca kicsit szomorúbb lett, nem is szomorú, inkább elmerengett. Miközben kisöpörte az egyik éktelenkedő hajtincsét arcából, így szólt:
- Emlékszel még, mikor megismerkedtünk? A gyerekkorunkra? – fordult a barna hajú fele, aki bólintott.
- Igen, emlékszem – mondta, és mind a kettőjüknek eszébe jutottak az emlékek.
Kiskoruk óta barátnők voltak. A kislány hat éves volt, mikor megvédte Nashii, aki akkor volt nyolc éves. Az elején az ellentétek kiütköztek a gyerekek között, és Nashii nem akart a cserfes kislány barátnője lenni. Ám kiderült, hogy a nyolc éves kislány magányos volt, míg nem találkozott a hat évessel, és minden gyökeresen megváltozott. Együtt sok mindent megéltek. A legnagyobb sorsfordultat Nashii édesanyjának a halála volt, de Iris akkor sem hagyta el őt. Közelebb kerültek egymáshoz, mint valaha, szinte olyanok voltak egymásnak, mint a testvérek.
Egyszerre néztek egymásra és elmosolyodtak, majd elindultak haza.
***
Eljött a péntek. Iris korán fent volt, hogy mindent ellenőrizzen az utazás előtt. Az anyukája összecsomagolta a családnak az utolsó dolgokat, ami kellett, mint például a fogkefe, vagy a fogkrém. Iris hívta telefonon a barátnőjét, aki rögtön felvette. Megbeszélték, hogy negyed nyolckor találkoznak a kapu előtt, és akkor Fred, Iris apja segít áthozni Nashii motyóját. Jayne, Iris húga nagyon izgatott volt. Kicsit aggódott, hogy egy nagy hajóra kell menniük, de tudta, ha a család ott van, baj nem lehet. Negyed nyolckor találkoztak, Fara is kijött, hogy elköszönjön a családtól. Megköszönte Wilderhalveréknek, hogy elvitték magukkal az unokahúgát. Berakták Nashii utazótáskáit, majd becsukták a csomagtartót, beültek a kocsiba, és elindultak a kikötőbe. Nem sokkal később megérkeztek a St. James kikötőbe, ahonnan a Shining Moon nevű hajó indult. Amint meglátták a lányok, egymásra néztek és összeölelkeztek. Legjobban a Titanicra hasonlított ez a hajó, a fedélzete hatalmas volt. A hajójegyeket ellenőrizték, majd felmentek a hajóra. A tengerre pillantottak és a messzeséget kémlelték. Jayne odalépett a lányokhoz. Iris megpuszilta a testvérének a homlokát, majd mikor hívták őket a szülők, akkor odamentek. Két kabint kaptak, az egyik Irisé és Nashiié volt, míg a másik a szülőké, és Jayne is velük aludt. Irisék bementek a kabinba és elámultak, mikor meglátták.
- Hányadik osztályra szólnak a jegyek?
- Az elsőre – felelte a lány, és leült az ágyra.
A kabinban két kép lógott a falon. Csodaszép dísztárgyak voltak a polcon. Hanna áthozta Iris táskáját, és bepakolt a szekrénybe Nashiival együtt. Hirtelen a hajó kürtjét hallották. Egymásra néztek, majd a fedélzetre siettek, amint kifutott a hajó. Iris elmosolyodott, és Nashiira nézett, aki visszamosolygott a lányra.
Nem sokkal később visszatértek a kabinba, és befejezték a kipakolást. Iris a nyitott ajtó előtt meglátott egy fiút sétálni, akinek nyakig érő barna haja volt, és olyan pulcsija, mint az egyik iskolatársának.
- Nem, az kizárt, nem lehet ő az… - jegyezte meg a lány.
- Mi az? – kérdezte Jayne, mire a lány a húgára nézett, ám a kék kapucnis pulcsis fiú már nem volt ott.
- Semmi, csak mintha… Mindegy, gyere anyuék várnak már! – mondta, és el is felejtette, hogy kit látott.
A nap nagy részét a medencében töltötték. Iris fürdőruhája rózsaszín volt, Jaynenek a kedvenc színe a narancssárga volt, ezért olyan színű volt az övé. Nashii pedig a feketénél maradt. Elfintorodott a barátnője bikinijét látván, mert neki ez a szín maga volt a pokol. Sokat lubickoltak, és pancsoltak. Este pedig vacsoráztak, ami a nagyteremben volt. Svédasztalos vacsora várta a hajó utasait. Irisnek különös előérzete volt, kicsit feszültnek tűnt, úgy érezte, hogy valaki figyeli. Végignézett az embereken, de semmi olyat sem látott, ami indokolttá tette volna a gyanúját. Leültek, és elfogyasztották a vacsorát, miközben beszélgettek, és nevettek. Utána fáradtak voltak a lányok, így elmentek korán lefeküdni.
Másnap reggel Nashii hamarabb kelt, mint Iris. Mikor az egész család felébredt, akkor elmentek megreggelizni. A reggeli után Jayne, Iris és a barátnője meglátogatták a konditermet a hajón, és sokat nevettek ott is, miközben futópadoztak. Miután megunták, átöltöztek, fürdőruhára, és bementek a wellnes részlegbe. A hajón volt egy nagy medence a fedélzeten is, és három másik a wellnes helyiségbe, valamint volt szauna. Iris a fóbiája miatt, nem mert bemenni a szaunába, így Jayne és Nashii mentek be. A pancsolás után ebédeltek, és délután elmentek lepihenni, mert szombat estére, az utolsó estére nagy bulit rendeztek a hajón. Este Iris azon aggódott, mit vegyen fel, mígnem Nashii mutatott neki néhány fekete felsőt, amit nem akart felvenni arra az alkalomra. A tökéletes ruha egy lila felső lett, egy fekete boleróval és egy fekete szoknyával, ami a térdéig ért. Nashii egy farmernadrágot és egy fekete, csillogós felsőt vett fel. A folyosón találkoztak Mr. és Mrs. Wilderhalverrel illetve Jaynevel. A buli hasonlított egy nagy show-hoz. Éjfélig táncoltak, utána a két lány felment a fedélzetre.
- Iris, köszönöm, hogy elhoztatok magatokkal. Nagyon jó volt ez a hétvége – köszönte meg Nashii.
- Igen… - mondta. – Olyan furcsa érzésem van napok óta, mintha valaki figyelne – jegyezte meg.
- Paranoiás vagy, Iris. – kacagott Nashii.
A lány ránézett, és elnevette magát, majd mind a ketten a tengerre néztek, ahogy a hullámokon a Holdfény megtörik.
- Nashii, ígérj meg most nekem valamit! – szólt a lány, és amint előre dőlt barna haja előre omlott.
- Mit?
- Ígérd meg, hogy mindig ilyen jó barátnők leszünk, mint most, és nem fogunk veszekedni. Ígérd meg, hogy sose hagysz el! – mondta Iris.
- Megígérem. Engem nem lehet ám olyan könnyen lerázni, már kilenc éve barátnők vagyunk, ezek után nem lépek le, ha eddig nem tűntem el.
- Rendben. – Együtt nézték a Holdat. Iris elmosolyodott, és hálás volt Nashiinak.
Nashii mutatta meg neki, milyen az igazi énje. Ő mutatta meg neki, hogy ér annyit, mint bármelyik másik ember, és nem rossz, mint ahogy kilenc éve az osztálytársai bántották. Iris önmaga lett - egy rózsaszínkedvelő, aranyos lány, akinek a szíve hatalmas, míg Nashii régen magányos volt, akkor már társa lelt. Kiegészítették egymást. Akármennyire voltak ellentétek, jó barátnők lettek az évek során. Valamint a hajókiránduláson pedig megígértek egymásnak, hogy mindig barátnők lesznek.
Az egyik kabin ablakából egy különös alak figyelte a lányokat. Zöld szeme gonoszan csillant, barna haja a nyakáig ért, és egy kék, kapucnis pulcsi volt rajta. Azon az estén Iris és Nashii rájöttek, az igaz barátságnak mekkora ereje van. A hajókiránduláson annak ellenére, hogy Nashii nem szerette a tengert, mégis jól telt a nyaralás. Ám nem sejtették, hogy azt az ígéretet, amit Nashii tett, később nem tarthatja be…
Hmmm…
Az alap sztori jó, de viszont ahogy felépítetted, az nem tetszett. Nagyon monoton és vontatott volt az egész és nem nagyon kötötte le a figyelmemet.
A gondolataid jók, de próbáld meg izgalmasabbra, pörgősebbre venni a sztorit, hogy oda tudd szegezni az olvasóidat a monitor elé. Hidd el menni fog, mert van tehetséged hozzá.
Carrie:
Hát, hát.... igen csak vegyes érzelmeim vannak. Tetszett, hogy illett a zenéhez a mű, ezt jól megoldottad. Azonban sajnos beleestél abba a hibába, hogy a részletek tömény felsorakoztatásával monotonná tetted a művet. Érdekes gondolat volt, lehet inkább a "kukkolókra" kellett volna helyezni a hangsúlyt. Néha egy - két gondolati kisiklás is volt, pl.: nagynéni helyett anyukát írtál.
Legközelebb próbálj meg nem elveszni a részletekbe, hagyd egy kicsit dolgozni az olvasó fantáziáját. Ahogy Join is mondta, van tehetséged, ez kétségtelen, úgyhogy írj, gyakorolj, és egyre jobb leszel :)
Lea:
Nos… Nagy reményekkel álltam neki a művednek – ahogy mindenkiének – de ezek közül csak kevés váltotta be az ígéretét. Nagyon elvesztél a részletekben. Néha jobb, ha az ember kicsit slankít, kihagy bizonyos dolgokat, hagyja dolgozni az olvasót is. Az alapötlet remek, de ez a végtelenségig tartó részletezés már a felénél elvette a kedvemet az olvasástól. Apró hibák vannak, néhol nem figyeltél a dolgokra (Carrie is mondta, nagynéni-anyuka keveredés), de még mindig a túlzott bemutatás a legnagyobb gond. Mindenesetre látszik, hogy van érzéked a dologhoz, így azt tudom tanácsolni, hogy olvass sokat, írj sokat és akkor a későbbiekben nem lesznek ilyen problémák. Gratulálok a részvételért és sok sikert neked is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése