4. novella - A zene szárnyain pályázat

A táncverseny

Katrin Stevens egy átlagos 17 éves lány, akinek szenvedélye a zene és a tánc. Ebben semmi különleges nincs és ezt ő is így gondolta, amíg a területi táncverseny színt nem csempészett a szürke hétköznapokba.

Katrin már hónapok, sőt évek óta készült erre a versenyre. Ez volt az első komoly megmérettetése. Az összes számot és koreográfiát megtanulta, kivéve a páros számot, mivel nem volt párja. Hosszú ideje keresett párt neki a tanára, de egyetlen fiú sem érdeklődött a tánc e formája iránt. Már majdnem feladták a keresést, amikor 1 hónappal a verseny előtt egy új fiú költözött a városba.
Nick bár jól nézett ki, nem volt sem kedves, sem udvarias és még figyelmes sem, egyszóval bunkó volt; legalábbis látszólag; de volt egy hatalmas előnye: táncolt és elvállalta a versenyzést.
Katrin egyrészt rettenetesen örült, hogy mégis indulhat, mert van kivel táncolnia, és hálás volt Nicknek, másrészt félt és idegenkedett tőle, hogy rajta múljon a jövője. Sokat várt ettől a versenytől, erre építette a jövőjét.
Mivel már csak egy hónap volt hátra, ezért minden szabadidejük a felkészülésre ment el. Eleinte nem igazán viselték el egymást, de a lány a célra koncentrált és bár nehezére esett, elengedte a füle mellett a fiú bunkó beszólásait. Az elején az együttműködés egyáltalán nem ment, de fokozatosan összeszoktak. Ennek ellenére gyűlölték egymást, és ha tehették, megkeserítették a másik életét. Ám abban a pillanatban, hogy beléptek a táncterem ajtaján, félretették az ellentéteiket és minden erejüket a táncba fektették. Szerencsére Nick is eléggé győzni akart ahhoz, hogy ezt megtegye. Neki is fontos volt a jó helyezés elérése.
A verseny előtt két héttel; bár az életben még folyamatosan marták egymást; a táncban teljes volt az összhang közöttük. Rengeteget próbáltak és minden szabad percükben a lépéseket gyakorolták.
Az utolsó héten éjt nappallá téve táncoltak. Már Chris Spheeris Electrája is a könyökükön jött ki, de még mindig harcoltak. Egymás ellen a hétköznapokon, a próbákon pedig együtt a tökéletes produkcióért.
A verseny előtt 3 nappal, már órák óta próbáltak, amikor egy szenvedélyesebb mozdulatsor közben egy csók, majd egy pofon csattant. Ez utóbbival Katrin ajándékozta meg táncpartnerét, de ez Nicket nem zavarta és újra megcsókolta a lányt. Amit az egy újabb pofonnal jutalmazott. – Nem mintha nem tetszett volna neki a fiú. Tetszett neki, nagyon is, de nem szerette, ha így letámadták. Főleg tánc közben nem, amikor már csak napok vannak a területi versenyig. – Ezt a csók-pofon dolgot még eljátszották volna egy darabig, ha a második után nem jön vissza a tánctanár és küldi őket haza.
Ez alkalommal Nick sem vette fel a szokásos bunkó álarcot, inkább azért könyörgött a lánynak, hogy beszéljék meg a dolgot.
- Katrin! Kérlek, beszéljük meg! Szeretlek! Nem akartam még elmondani, a versenyig nem, de már nem bírtam magamban tartani! Kérlek, Katrin beszéljük meg!
- Holnap találkozunk! Szia Nick! - köszönt el a lány, figyelmen kívül hagyva a fiú könyörgését.
Katrin este rengeteget gondolkodott a dolgon. Többször is kétségbe vonta, hogy jól döntött-e, hisz ő is szerette Nicket. De ilyenkor mindig eszébe jutott, hogy ez az egész csak összezavarná, és bonyolultabbá tenné a dolgokat, sőt talán rontana az esélyeiken is és neki most ez a verseny volt a legfontosabb az életében. Ezen múlott a jövője, nem dobhatta félre mindezt egy abszolút bizonytalan kapcsolatért. Így végül arra jutott, egyelőre elfelejti ezt az esetet.
Nicket ezzel szemben szörnyen megviselte a dolog, mert ő őrülten belezúgott Katrinba és teljes szívéből szerette őt. Egyáltalán nem volt olyan amilyennek mutatta magát, csak az új hely és az új érzések ezt váltották ki belőle. Ezzel próbálta védeni magát. Igazából kedves, figyelmes, udvarias, vidám fiú volt, de a szerelem új volt neki és nem tudott mit kezdeni vele. A visszautasítás nagyon megtörte, teljesen magába fordult. A táncpróbán nyújtott teljesítménye is sokat romlott és ez 2 nappal a várva várt megmérettetés előtt eléggé rosszul jött.
Mikor 3 óra után sem sikerült egyszer jól végig táncolni, Katrin kezdte úgy érezni, rosszul döntött. De azzal győzködte magát, hogy Nick másnapra kiheveri ezt az egészet és újra jól fog teljesíteni. Addig is újra és újra próbálkoztak, de a fiúnak egyre rosszabbul ment. Úgy 4 óra hiába való gyakorlás után feladták és hazaindultak.
- Nick! Kérlek! Tegnap még olyan szépen ment. Próbáld meg összeszedni magad! - kérlelte a lány.
- Katrin! Beszéljük meg! Légy szíves! Én szeretlek! Csak 5 percet kérek! Légy szíves, Katrin! - hagyta most ő figyelmen kívül a táncpartnere kérését.
- Holnap találkozunk! Kérlek, szedd össze magad. - mondta, majd egyszer élünk alapon adott egy puszit az arcára. - Szia Nick!
- Szia. - dadogta a fiú.
Bár nem sikerült tisztázni a dolgokat, az a búcsú-puszi jót tett a lelkének. De nem eléggé, hiszen ezt egy egyszerű baráti gesztusnak fogta fel. Így továbbra sem javult a helyzete, még mindig össze volt omolva.
Katrin este megint nagyon sokat gondolkozott és sokszor jutott arra, hogy rosszul döntött. De mindig sikerült meggyőznie magát a döntése helyességéről.
Pénteken, a verseny előtti napon már iskolába se mentek. Egész nap csak gyakoroltak, ám Nick most sem tudta jól eltáncolni. Folyton hibázott vagy elfelejtette a következő lépést. Órákig próbáltak, ennek ellenére egyszer sem sikerült hibátlanul. Este korán hazaindultak, hogy kipihenhessék magukat.
- Nick kérlek, szedd össze magad!
- Katrin beszéljük meg! Szeretlek!
Egymást győzködték, viszont egyikük sem vette figyelembe, amit a másik mondott.
Katrin egész este ezen gondolkozott. Nem tudott dönteni. A verseny volt számára a legfontosabb, de már nem tudta, hogy mi lenne a jobb: ha bevallaná Nicknek, hogy ő is szereti, vagy ha továbbra sem venné figyelembe őt. Egyszerűen nem tudta. Abban biztos volt, hogy az eredményhirdetés után elmondja neki. Most azonban felötlött benne, ha a fellépés előtt vallja be, akkor talán Nick újra olyan jól táncol majd, mint a csók előtt. Döntés nélkül aludt el.
Amikor a verseny előtti utolsó próba is szörnyen sikerült, Katrin teljesen kétségbe esett. Nem tudta mit tegyen, mi lenne a helyes. Győzni akart, ehhez pedig tökéletes produkció kellett. Ám Nick nem volt abban az állapotban, hogy ezt elérjék. A fellépésig hátralévő időt gondolkodással töltötte. Tudta, bárhogy dönt, rosszabb nem lehet. Sokat vívódott és végül döntött. De már nem volt ideje beszélni vele, mert mennie kellett öltözni.
1 percük maradt még, amikor újra találkoztak.
- Katrin! Ígérem, összeszedem magam, és mindent beleadok! Tudom milyen fontos ez neked és nekem is. - hadarta a fiú és indult volna a táncparkettre.
- Nick! Várj! - kiáltott utána a lány.
Az említett megállt, visszafordult és a lány mellé sétált.
- Igen?
- Szeretlek! - mondta és megcsókolta. Nick először nagyon meglepődött, aztán visszacsókolta őt.
- Szeretlek! - suttogták egyszerre, miután ajkaik elváltak egymástól.
- Gyere! Mi jövünk! - fogta kézen Katrin a táncpartnerét.
Fülig érő szájjal léptek ki a közönség elé és komoly erőfeszítésekre volt szükségük, hogy felvegyék a szokásos fapofát, de sikerült. Mikor felcsendült a zene egyszerre mozdultak meg a ritmusra. Teljes volt az összhang közöttük, a produkció tökéletesre sikerült.
Lecsengett az utolsó ütem is. A közönség tapsával kísérve vonultak le a táncparkettről. Még volt pár versenyző.
Ők ezalatt összeölelkezve, néha egy-egy csókot váltva, feszülten várták a végeredményt, míg el nem jött a pillanat.
A zsűri a parkettre hívta az összes párost. A versenyzők pattanásig feszült idegekkel várták az eredményt. A teremben teljes csend uralkodott, a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Ekkor felállt a zsűri elnöke.
- Köszönjük, hogy ilyen sokan érdeklődtök a tánc iránt, és hogy ilyen színvonalas produkciókat láthattunk. Nagyon nehéz dolga volt a zsűrinek. De nem is húzom tovább az időt, titeket biztos jobban érdekelnek az eredmények. Mindenki ügyes volt, de sajnos nem nyerhet mindenki. Harmadik helyezett a 14-es pár. Nicole Grant és Kevin Stuart. Gratulálunk nekik. Nagyon szépen teljesítettek. A második helyen a 6-os számú pár végzett. Sarah Bright és Matt Smith. Nagy tapsot nekik. És az első helyezett pár a 21-es. Katrin Stevens és Nick Johnson. Nagy tapsot nekik. Gratulálunk. Egy nagyszerű, hibátlan produkciót láthattunk. Ti jutottatok tovább az országos versenyre. Még egyszer gratulálunk.
Katrinék alig akartak hinni a fülüknek. Az utolsó napok borzalmas teljesítménye ellenére is győztek. Úgy látszik Nick megtáltosodott attól a csóktól.
Felhőtlenül boldogok voltak, a versenyt megnyerték, és együtt vannak. Ebben a pillanatban semmi sem árnyékolhatja be örömüket.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Vélemények:

Carrie:

Szépen életre keltetted a zenét a novellában, gratulálok. Nagyon megértettem Katrin vívódását, hiszen életem két nagy szerelme között kellet döntenie, de szerencsére megkaphatta mindkettőt.

Tetszett, ahogy szikrázott a levegő a két szereplő között, és hogy nem omlottak egyből egymás karjába.

Egy apróság: jobb, ha betűvel kiírd a számneveket, sokkal inkább élvezhetőbb úgy olvasni.

Gratulálok a novelládhoz!

Join:

Még, még, még!!! De szerettem volna tovább olvasni!!!!!!!!!!

Gratulálok neked és a párnak a remek szereplésért! J Nagyon tetszett a novellád. Ahogy kibontakozott az egész. Szépen felépítetted a művet. Tetszett, hogy össze tudták egyeztetni a szerelmet és a munkát a végén.

Csak egy apró megjegyzést had ejtsek. Ha a számneveket nem számmal, hanem betűvel írnád legközelebb, az hatásosabb lenne.

Csak így tovább!

Lea:

Nos, számomra ez most annyira nem volt megfelelő. A történet igazán klassz, az alapanyag remek, de a szereplők viselkedése nekem hiteltelenné tette az egészet. A lány viselkedése pedig egyenesen elborzasztott. Szegény fiú könyörög neki, hogy csak hallgassa meg, de szóra sem méltatja. Ez azért elég nagy baj. Aztán meg a nyakába ugrik, mint aki jól végezte dolgát. Ahogy mondtam, az alaptörténet igazán ötletes, de ez számomra kevésnek bizonyult, sajnálom. Mindenesetre sok sikert!